Szó esett már róla a kezdő postban is, mint jellemző érvelési hibáról, és álszent sejtetésről, de most, hogy egy új bejegyzést találtam a spirits blogon, gondoltam érdemes külön is kiemelni. Az idézet így szól:
Minden igazság három stádiumon megy keresztül:
Először kinevetik,
Majd erőteljesen ellenzik
Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket. (Arthur Schopenhauer)
Gyorsan tegyük hozzá, hogy ez milyen mögöttes tartalmat hivatott hordozni:
wmiki: kinevetnek, erőteljesen elleneznek, tehát igazam van, el fog jönni a harmadik stádium is.
A logikai bukfenc nyilvánvaló, szinte röstellem is elemezni, de oly sokan beleesnek az implikáció ezen hibás megfordításának csapdájába, hogy mégis megteszem.
Adva van két állítás:
A = az igazságot eleinte kinevetik, majd ellenzik (, végül majd elismerik).
B = engem kinevetnek, elleneznek.
A téves logikai lépés: Ha A igaz és B is igaz, akkor ebből C következik:
C = igazam van
Wmiki, az a rossz hírem, hogy ez csúnya tévedés. Az implikáció és az ekvivalencia műveletének összetévesztése. Vagy, ha úgy tetszik, az implikáció megfordítása nem implikáció.
gy.k:
A = ha esik az eső, vizes lesz a gyep
B = vizes a gyep
tehát C = esett az eső!
Sajnos nem, lehet, hogy locsoltak.
Konkrétan: arról egy szót sem szól Schopenhauer, hogy a tévedések sorsa micsoda. Ugyanis hasonló bölcsességgel így fogalmazhatnánk:
Minden butaság nagyon sok stádiumon megy keresztül:
először kinevetik,
majd erőteljesen ellenzik,
közben azért ki is nevetik,
majd szánalmasnak tartják a hírdetőjét,
majd lehülyézik,
netán trollnak minősítik, merthogy direkt ennyire ostoba,
esetleg utána újra kinevetik,
és ezek ismétlődnek a vételenségig.
Ismerős, wmiki? Te hiszel a jelekben. Nos, a jelek arra mutatnak, hogy rád ez a második leírás passzol. Ha tehát te nem azzal akarod az igazadat láttatni, hogy érvelni tudsz mellettük, csak azzal, ahogy veled bánnak, akkor bizony arra kell jutnunk, hogy nincs igazad. Ha viszont érvekkel hozakodsz elő, nos, akkor meg pláne világos, hogy nincs igazad :-P
